Egy régi érzés, ami folyton visszahúz,
s fülembe az súgja; nem szabadulsz.
Kísért a múlt, de miért pont most?
Akkor mikor végre, tökéletes az élet most?
Fáj rád gondolni, hisz még mindig hiányzol,
éjjelente ha félek, nevedet kiáltom.
Össztetörtél engem, s elhagytál,
szívem emiatt még most is fáj.
Néha éjjelente könnyeket hullajtok érted,
szerettelek, hát nem érted?
De most már minden jó lesz,
hiszen hogy, más igazán szeret.
S Ő elfeledtet velem téged,
s szívemet visszakapom tőled.
Olyan fura és értelmetlen,
de még is úgy érzem, őt igazán szeretem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése