2012. jan. 15.

Miattad

Csendes a szoba, hangtalan az éj.
Könnycsepp csordul arcomon, mégis mit tettél?
Hiába kértelek, suttogtam halkan.
Szívem kitépted, s a sötét mélybe dobtad.
Zokogva állok most a szakadék szélén.
A mélybe tekintek, tudom nem kapom vissza többé.
Elvetted azt mi engem össze tartott.
Darabokra esem, s a mélybe hullok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése