Kétség

Kétség, gyötrelem
Belülről mardos egy halvány sejtelem.
Körülölel a félelem
Minden gondolatom maga a rejtelem.

Sorsom láncai megkötöztek
Eszméim súlyuk alatt görnyedeznek.
Lelkem szemcséi folyton könnyeznek
Nyugalom el soha nem ér. Rettegek.

Szaggatott képek peregnek
Gondolataim is csak megölnek.
Kattogó aggyal, remegő kézzel
Nézek a sötét szobában széjjel.

Minden este elkap a homály
Egyedüllétem visszatérve sajog, fáj.
Szívem körül szorosan, mint egy erőd, vár
Ami mindenkit önmagától elzár.

Téves képzetek, mit rólam szültek
Kínlódásom mellett eltörpülnek.
Érthetetlen apró villanások
Én vagyok én, csak nem látnak mások.