Feltörő érzelmek, rettegek...

Mérhetetlen düh, mi bennem fortyog,
lassan már megfulladok.
Nem tudom mihez kezdjek,
a kétségek, még mindig gyötörnek.

A láng egyre nagyobb bennem,
de azt hiszem elvesztem.
Lassan felemészt a düh engem,
Nincs tovább elvesztem.

Szerettem, még most is szeretem,
de nem tudom feldolgozni, hogy egyszer elveszíthetem.
Úgy fáj idebenn,
lassan elveszítem mindenem.

Könnyekkel áztatott szemek,
látom, amint a tükörből visszatekintenek.
Fuldoklok, nem kapok levegőt,
Már nem tehetek semmit, túl késő.

Egy álom foszlott szerte szét,
S már a lelkem elvesztette hitét.
Bizonytalanság, kétségek,
Nem tudom, hogy igazán szeretlek-e téged.

Úgy félek, nem akarlak bántani téged,
de érzem elkerülhetetlen ez a végzet.
Nem akarom, küzdenem kell érte,
mind kettőért ha igazán szeretlek titeket.

Egy álom, mit már gyerekkorom óta dédelgetek,
s egy szerelem, mi most reménytelennek tűnik, félek….