A holdfénynél láttam, ahogy széthullik minden.
Elmossa az eső, s nem fogja senki a kezem.
Egyedül maradok, hol hazugság minden szó.
Egy ilyen életben, nincs semmi vigasztaló.
Ha arra gondolok, hogy ez milyen kegyetlen.
Nincs senki, ki megfogná gyönge két kezem.
Kit érdekel, miért sír halvány kék szemem.
Miért rebegi ajkam: Istenem, miért tetted ezt velem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése