Fekete tollak hullottak az égből,
Mikor megláttam a fa árnyékában őt.
Fekete szárnya beborította egész testét,
Bár láthatnám valódi énét.
Ki vagy te, s honnan jöttél?
A szívembe már is beférkőztél!
Lassan tekintetedet rám szegezed,
S azonnal el is lopod szívemet!
Egyre hevesebben dobog,
Már azt sem tudom hol vagyok
Tekintetünk találkozik,
S lelkem kiáltozik.
Gyönyörű gesztenye barna szemei csillognak,
S azonnal megbabonáznak.
Már is rabságba estem,
Mert beléd estem.
Sejtelmesen elmosolyodsz,
S szárnyaidat kitárod.
Föl repülsz a magasba,
Majd felém érve bezársz karjaidba.
Érzem édes illatát, mit nem tudok mihez hasonlítani.
Nem, nem tudom ezt felfogni.
Ketten szeljük át a kék eget,
S te végig fogod kezemet.
Szem könnybe lábad, és sírni kezdek,
S csak tovább repkedek veled.
Szorosan magadhoz ölelsz,
S gyengéd csókkal köszöntesz.
Ölelésedbe belesimulva,
Erről a pillanatról álmodozva.
Erre várok évek óta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése