Egy olyan férfi aki után vakon rohanok,
Azt se tudom már, hol vagyok.
Miért teszi ezt velem, holt vagyok.
Tegnap még élő, ma mér senki vagyok.
Szívem olyan rég még tűzben égett,
S most már a porban fetrenghet.
Miért fáj úgy, ez nekem?
Talán túl sokat kértem?
Szívem csak arra vágyott,
Hogy kit szeret viszonozza, talán most.
Fel kel a remény csillaga,
S elvisz hozzá még ma.
Vagy nem? Én lennék ily naiv?
Senki sincs, ki a szerelemre megtanít.
Hallok egy démoni hangot ami hív,
Kezét kinyújtja – gyere – szól így.
Hát még is ki lehet ez ?
Tán a sors kinevettet?
Nem, ez Ő végre eljött értem,
S megfogja két kezem.
Alig hogy utána nyúlok,
Az álomból már is felriadok.
Hát a sors gonosz játékot űz velem?
Kitárom két kezem s elveszi tőlem.
Miért, kérdem én először, s akár ezerszer is….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése