Szíved jégbe fagyva,
Nincs ki felolvassza.
Nem találod kit évek óta keresel,
Pedig ott lebeg minden éjjel
Ágyad mellett áll fehér köpenyben,
Véd téged minden éjjelen.
De te észre sem veszed, csak elmész mellette,
De Ő elnézi, s elmegy mellette.
Hogy lehetsz ily vak?
Szemed előtt lebegek, ez már kiakaszt!
Nem látsz csak átnézel rajtam,
Olyan mintha azt mondanád feladjam.
De nem tudom nem ezt akarod!
Ismerlek már régóta hogy tudjam mi bajod!
Küzdök érted amíg csak lehet,
S fogom majd két kezed.
De még most se látsz ez úgy fáj!
Talán nekem ez jár?
Mi okból érdemeltem én ezt ki?
Talán mert ki akartam sajátítani?
Nem igazság, én igazán szeretem!
Vagy talán most először életemben, tévedtem?
Már úgy fája küzdelem, de nem adom fel!
Mert neme ő kell!
Ha kell addig küzdök érte míg belehalok!
Ha kell mellette maradok ameddig akarod!
Nem engedem el, velem marad
Talán idővel meg is láthat
S akkor majd kijutok a szürke ködből
S soha nem enged el öleléséből.
Teljesísd vágyam Istenem
Feladnám érte az életem!
Hangos sikoly hagyja el torkomat
Nem bírom ezt a fájdalmat
Szárnyak bontakoznak ki hátamból,
Kiáltok a fájdalomtól
De még éri, ha érte szenvedek.
Ha kell érted a pokolba is lemegyek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése