Egy könnycsepp csordul végig arcomon.
Hogy meghaltál, fel még most sem fogom.
Elmentél, még csak nem is búcsúztál.
Egy délelőtt mindent itt hagytál.
Hiába ordítottam, fogtam két kezed.
Szemed lecsukódott, s nem néztél rám többet.
Egyedül hagytál, Te ki felnevelt.
Ki gondomat viselte mára már porrá lett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése