Arcára néztem, láttam, hogy szeret.
Vállára borultam, éreztem, szenved.
Tudtam, hogy fél, s éppúgy féltem én is.
Hogy szeretem? Ez felesleges kérdés!
Hiába hazudtam, a szemem elárult.
Arcomon könny folyt végig, s ő mellemre borult.
Már érezte, nincs soká, szemembe nézet.
Halkan suttogta: Szeretlek Téged...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése